Leginkább egy az ősi perzsa vers az, mely kifejezi személyes gondolataimat az utazásról és idegenvezetői hivatásomról, melyet már 20 éve végzek örömmel, szeretettel, kíváncsisággal és lelkesedéssel: "Menj utazni, s meglásd mit elhagytál érte, kárpótlásul másutt megtérül bére. Menj világot látni, mert az égbolt alatt igaz gyönyör csak az utazásból fakad. Kinek van ízlése s eszes okos ember, ha megül egy helyen dicsőséget nem nyer! Menj lakóhelyedtől messzi tájra, ismeretlen földre, idegen világba!" Legyen szó Horvátországról, Szlovéniáról, a Balkán érintetlen tájainak, országainak (Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Albánia, Macedónia) felfedezéséről, Nyugat-Európai nagyvárosok (Bécs, Prága, Berlin, Amszterdam, Párizs, London) varázsatos hangulatairól, vagy éppen hazánk és a környező országok csodás tájainak, természeti szépségeinek megismeréséről: Úton lenni = Boldogság.