VEZÚV UTÁN POMPEJI

Ahogy ott állunk Pompeji Fórumán, e hatalmas méretű, kikövezett tér kellős közepén, és körbetekintünk, megpróbáljuk elképzelni, hogy is nézhetett ki fénykorában.

A Vezúv irányában ott magasodott Jupiter temploma, egy-egy oldalán Néró és Caligula diadalívével. A több mint egy futballpályányi Fórumot dór oszlopok szegélyezték, az árkádsorok alatt üzletek álltak.

A Fórumtól délre álltak a közigazgatási hivatalok. Jó állapotban maradt fenn a Bazilika, melyet a város legrégebbi és legjelentősebb középületeként tartottak számon. Négy évtizeden át építették, kezdetben fedett piacként szolgált. Később az igazságügyi hivatalok kaptak helyet benne: felépítették a tribunalt, hogy ott tárgyalják meg a polgári és kereskedelmi pereket.

Szemünk előtt kel életre a világ leghíresebb ókori települése. Ahogy ott állunk Pompeji város Fórumán, e hatalmas méretű, kikövezett tér kellős közepén, és körbetekintünk, megpróbáljuk elképzelni, miként is nézhetett ki fénykorában.

Előttünk, az északi oldalon, a Vezúv irányában ott magasodott Jupiter temploma, egy-egy oldalán Néró és Caligula diadalívével. A több mint egy futballpályányi Fórumot dór oszlopok szegélyezték, az árkádsorok alatt üzletek álltak, ahol szintén nagy lehetett a sürgés-forgás.

Ez a terület volt a város politikai, gazdasági és vallási életének központja, elvileg elfért itt egyszerre a település valamennyi lakója, mely a fénykorban, az időszámításunk szerinti első században meghaladhatta a tizenötezret. A maradványok igencsak próbára teszik képzelőerőnket, de az azért különleges érzés, hogy lábunk azokat a helyeket tapodja, ahol egy ókori polgár élte mindennapjait, a kor akkori lehetőségeihez mérten magas életszínvonalon.

Mert i. sz. 79. táján e város akkor már száz éve felhagyott az ellenségeskedéssel, behódolt Rómának, s úgy vált gyakorlatilag római településsé, hogy átvette építészeti örökségét, fejlettségét, mérnöki és technikai kultúráját, szellemiségét. A fejlesztéseknek köszönhetően vízvezetékrendszer épült kutakkal, fürdőkkel, templomokkal, előkelő villákkal, sorházakkal, színházakkal gazdagodott a város. Olyannyira fejlődött, hogy Rómából szinte üdülőövezetként tekintettek a magát ipari és kereskedelmi központtá kinővő Pompejire. Remek infrastruktúrája, természeti szépsége, tengerhez közeli fekvése rászolgált erre.

A városból a Vezúv hegyére, mint kihunyt vulkánra néztek fel, nem féltek tőle, holott százötven évvel korábban még egy kisebb kitöréssel vétette magát észre. Azóta a lankáira, elsőrangú termőtalaja miatt, kiváló mezőgazdasági területként tekintettek. Bár figyelmeztető jel volt 62-ben egy erősebb földrengés, de a városban keletkezett károkat igyekeztek hamar felszámolni, s sikerrel indultak meg az újjáépítések.

Aztán 79 augusztusában apró földmorajlásokat kezdtek észlelni a lakók, ám nem gyanakodtak semmi rosszra. A leírások szerint augusztus 23-án kezdett füstölögni az akkor még egyetlen kúpalakot formáló vulkán. Augusztus 24-én kora délután történt a hatalmas robbanás, majd a pusztító erejű kitörés. Mérgesgázok lövelltek a levegőbe, s a következő egy nap során legalább 15 kilométernyi magasba emelkedett a gázoszlop, mely egy felrobbant atombomba felhőzetére hasonlíthatott. A lakosság jó részével a mérges gázok végeztek, de a házakban menedéket keresők sem élték túl a törmelékáradatot, amely beszakította a háztetőket, majd vastagon rárakódott az egész településre. Pompeji mellett elpusztult Stabiae és Herculaneum kikötője is. A megszilárdult lávafolyam vagy fél kilométerrel növelte meg a szárazföldet, és választotta le Herculaneumot a tengertől.

Tragikus csend lett úrrá a tájon, mely több mint tízezer ember nyughelye lett. E csend másfélezer éven át tartott.
A Fórumtól délre álltak a közigazgatási hivatalok. Jó állapotban maradt fenn a Bazilika, melyet a város legrégebbi és legjelentősebb középületeként tartottak számon. Négy évtizeden át építették, kezdetben fedett piacként szolgált. Később az igazságügyi hivatalok kaptak helyet benne: felépítették a tribunalt, hogy ott tárgyalják meg a polgári és kereskedelmi pereket.

A főutcák a Fórumtól indulnak, és rácsos szerkezetben szelik át a várost, s a városfalakat megtörő városkapukba torkollanak. Valamennyi utcában, mindegyik épületnél, házmaradványnál meg lehetne állni, hiszen mindegyiknek lenne miről mesélnie. A kövezett utcák érdekessége, hogy úttestükön sajátos zebrákat alakítottak ki.

Az utcák két oldalán lakóházak, villák, paloták, üzletek, középületek maradványai sorakoznak. Némelyeket kívülről szemlélhetünk meg, másokba be is léphetünk. Láthatunk fürdőt, pékséget, kocsmát, kelmefestőüzletet, bordélyt, valamint amfiteátrumot, sportpályát is.

Egy házba az előcsarnokon át vezetett az út, onnan léphettünk be az átriumba, a nyitott térbe, melynek közepén egy esővízgyűjtő medence állt. Az átrium oldalából nyíló lépcsőkön lehetett feljutni a szobákba és az étkezőhöz. Az otthonban továbbhaladva tárul fel a kert, mely dísz- és konyhakert is lehetett egyszerre. Szökőkutak, szobrok is állhattak a közepén. A kertet fedett oszlopsor övezte. Mögötte alakították ki a konyha, az éléskamra, a fürdő bejáratát. A gazdagabb családok villájában volt egy második, nagyobb oszlopos kert is, valamint külön lakrész a kiszolgáló személyzetnek. A falakat sok helyen freskók díszítették, a kőburkolatokat olykor mozaikokból rakták ki. A házaknak önálló ciszternája volt, az esővizet gondosan gyűjtötték, az ivóvíz vezetéken érkezett.